A Főváros új éghajlatvédelmi akcióterve érthetetlenül alacsony ambícióról tanúskodik. Ma már semmiképpen nem fogadható el olyan klímavédelmi stratégia, ami nem tűzi ki célul a karbonsemlegesség mihamarabbi elérését. A 2050-re tervezett 80%-os kibocsátáscsökkentés egyszerűen kevés, a klímaválság megfékezéséhez minden szereplőnek sokkal nagyobb vállalásokat kell tennie. A tervezet ezen felül szembemegy az európai uniós és a magyar célkitűzésekkel is, amelyek 2050-re vállalták a klímasemlegesség elérését. A tervezetet január 19-én tették közzé, a társadalmi egyeztetés február 19-ig tartott, a Greenpeace az alábbi vélemény megküldésével vett részt a folyamatban.

Összefoglalás

A dokumentum a 2018-as „Budapest klímastratégiája 2018” című anyag felülvizsgálata, frissítése céljából készült, ezért véleményünk döntően a főbb különbségek értékelésére szorítkozik.

A dokumentum terjedelme mintegy fele az eredetinek, a kevésbé lényeges részek elhagyásával. A szükséges pontokon az eredetihez hasonlóan részletes, széles spektrumú és számos fontos ügyre kiterjed. Szemléletében tapasztalható előrelépés ugyan, összességében azonban továbbra is nélkülözi az elvárható megközelítést.

A dokumentum 2030-as, 40%-os kibocsátás-csökkentési célkitűzéséhez nem a korábban választott 1990-es, hanem a 2015-ös kibocsátás szolgál bázisul, ami mintegy 55%-os csökkentést jelentene az 1990-es értékhez képest. Ez jelentősebb vállalás, mint amit a Nemzeti Energia- és Klímatervben vállalt Magyarország (40%), azonban így is elmarad a kívánatos 65%-os értéktől. Ráadásul nem világos a kiinduló 2015-ös érték nagysága. Míg a 2018-as stratégia 9,02 millió tonna CO2eq kibocsátást tulajdonított a fővárosnak 2015-re, jelen dokumentum alig 6,11 millió tonnára teszi ugyanezt. A mintegy egyharmadnyi(!) különbséget a módszertanváltásra (SEAP 2005-ös bázis helyett SECAP 2015-ös bázissal) való utaláson felül részletesebben meg kellene magyarázni.

A 2050-re megfogalmazott cél tekintetében semmilyen előrelépés nem látható a 2018-as stratégiához képest, ami az elmúlt két évben bekövetkezett, a klímasemlegesség kérdésében történt nemzetközi és hazai változások miatt még visszalépésnek is tekinthető. A dokumentum szerint a Főváros továbbra is 80%-os kibocsátáscsökkentést tervez 2050-re (ez esetben az 1990-es szinthez képest). Megismételve a 2018-as stratégiáról szóló kritikánkban foglaltakat, ma már semmiképpen nem fogadható el olyan klímavédelmi stratégia, ami nem tűzi ki célul a karbonsemlegesség mihamarabbi elérését. Ezzel a dokumentum szembemegy az európai uniós és Magyarországra vonatkozó (pl. klímatörvény) célkitűzésekkel is, amelyek 2050-re tervezik a klímasemlegesség elérését. A 80%-os kibocsátás-csökkentési érték nem fogadható el, ennél 2021-ben lényegesen ambiciózusabb célokat kell kitűzni.

A dokumentum ugyan a korábbi stratégiai dokumentumhoz képest akciótervet ígér, de ehhez nem elég részletes, döntően továbbra is kérdéses maradt a megvalósítás mikéntje. Általánosságban elmondható, hogy nem tisztázott a programok finanszírozása.

A dokumentumban a fentiek kijavítása alapvető követelmény. Azokkal együtt jó kiindulási alap lehet egy érdemi klímapolitikához.

Részletes észrevételek

  • Az ÜHG kibocsátásleltára jobbára 2015-ös (egyes esetekben azonban sajnos még régebbi, 2011-es) adatokat tartalmaz. Ezzel együtt nagyságrendileg feltehetően megfelelően tájékoztatnak, mivel nincs okunk feltételezni, hogy komolyabb strukturális változások következtek volna be 2015 óta. Így összességében megfelelő alapot képezhetnek a döntéshozatalra.
  • Fontos azonban, hogy egy igen jelentős különbség van a Budapest Klímastratégiája 2018 című, illetve jelen anyag által közölt 2015-ös kiinduló kibocsátási értékek között. Míg a korábbi stratégia 9,02 millió tonna CO2eq kibocsátást tulajdonított a fővárosnak 2015-re, jelen dokumentum 6,11 millió tonnára teszi ezt, azaz mintegy harmadával alacsonyabb kiinduló értékkel kalkulál. A módszertanváltásra (SEAP 2005-ös bázison helyett SECAP 2015-ös bázissal) utaló mondaton túlmutató, részletes magyarázatra lenne szükség a különbség mértékének igazolásához.
  • Kifejezetten előremutatónak tartjuk a közösség bevonását a döntéshozatalba. Nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy az érintettek is részt vehessenek a klímavédelmi döntéshozatalban, hiszen ez nagyban segítheti az intézkedések elfogadását. Üdvözöljük mind a 2020. szeptemberében lefolytatott közösségi gyűlést, mind a tematikus munkacsoportok megalakítását, mind a részvételi költségvetés intézményének bevezetését.
  • Üdvözöljük, hogy a jövőképet kibővítették konkrétumokkal. A megadott „sarokkövek”: irányai megfelelőek, de jobbára csak a szükséges minimumot takarják. A 30%-os személyautó-használatnál alacsonyabb értéket kellene elérni (20%). Örömteli, hogy a klímatudatosságot a döntések részévé igyekeznek tenni; sajnálatos azonban, hogy ez pusztán a jövőképben kerül említésre, és nem derül ki, milyen szervezeti, jogszabályi garanciák fogják ezt alátámasztani. A hulladékok kezelésében a teljes szelektivitás önmagában ugyancsak helyes irány, a konkrétumokat azonban hiányoltuk a dokumentumból. Célkitűzésként a zéró hulladékra való törekvést tartjuk elfogadhatónak, a hulladékképződés megelőzése elvének szem előtt tartásával.
  • A klímacélértékek esetében megnehezíti a 2030-as és 2050-es értékek összevetését, hogy eltérő alappal határozták meg azokat (2015 és 1990 bázissal).
  • Ha megfelelőek a számításaink, a 1990-es alapon kalkulált 2030-as célkitűzés (~55%) progresszívebb, mint ami Magyarországra vonatkozik a Nemzeti Energia- és Klímatervben (40%). Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programja által készített GAP Report alapján globálisan 65%-os csökkentésre lenne szükség.
  • A 2050-es 80%-os kibocsátáscsökkentési célérték elfogadhatatlan. Hiába fakad az Under 2 klímavédelmi szövetséghez való csatlakozással tett hosszú távú vállalásból, ez ma már korszerűtlennek számít, és az ambíció hiányáról tanúskodik: a lehető leghamarabbi, teljes karbonsemlegesség elérésének alapvető célkitűzésnek kellenne lennie. Az érték nem felel meg sem az IPCC Global Warming of 1.5 °C című jelentésében, sem a GAP Report-ban foglaltaknak, amelyek értelmében legkésőbb 2050-re el kell érni a klímasemlegességet. Ennek a célnak az elérését tartalmazzák a vonatkozó európai uniós megállapodások, illetve a magyar dokumentumok, jogszabályok (NEKT, klímatörvény) is. A 80%-os célkitűzés nem tükrözi a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott, klímavészhelyzetet kihirdető előterjesztésben foglaltakat sem.
  • A mitigációs, adaptációs és felkészülési, szemléletváltozási, klímatudatossági célkitűzések esetében az irányokat jónak tartjuk, a részleteken azonban sok múlik.

A Klímastratégia megvalósításához szükséges feltételek nem változtak 2018 óta. Továbbra is elsősorban a választásokon átívelő valós politikai szándék, megfelelő pénzügyi források, valamint a programok lebonyolításához, ellenőrzéséhez, folyamatmenedzsmentjéhez magas szinten értő szakképzett munkaerő kell ahhoz, hogy Budapest klímastratégiája a hiányosságokkal kiegészülhessen, majd meg is valósulhasson. A nyitott kérdéseket mihamarabb tisztázni kell, és bele kell kezdeni a klímastratégia megvalósításába. Az új fővárosi városvezetés 2019-es kormányra kerülése óta eltelt másfél évben a szükségeshez képest sajnos lényegesen kevesebb érdemi lépésre került sor. Márpedig változatlanul igaz, hogy minden tétlen nappal egyre drágább lesz, és egyre nehezebb lesz garantálni, hogy Budapest élhető város maradjon.

Budapest, 2021.02.19.